A Community Shield óta mással sincs tele az angol sportsajtó, mint hogy a Manchester új generációja így, meg úgy.
Ami egyrészt tök jó. Tényleg jók ezek a srácok, Cleverleynek már most olyan passzai vannak, mint Carricknek soha az életben, Welbeck isten volt tegnap a Tottenham ellen, Jones és Smalling simán biztos megoldást jelentenek a védelemben hosszú távon. És mindenképp lehet szeretni meg támogatni ezt a koncepciót, ami a fiatalokra épül (a Tottenham ellen 23 év volt az átlagéletkor).
A bajnokság valószínüleg meg is lesz így, egyszerűen mert a Manchester a legjobb csapat. A fő célhoz viszont ezzel már megint nem sikerült közelebb jutni. Nyilván nem akarom jobban tudni, mint Ferguson, de sokadik éve bizonyosodik be, hogy kurvára kellene még egy tényleg top kreatív középpályás arc. Akkora volt a nekibuzdulás, hogy biztos voltam benne, ezen a nyáron meglesz. És egyre inkább úgy néz ki, hogy már megint nem, és közben megy az önáltatás azzal, hogy majd a fiatalok (ezt szopja amúgy az Arsenal nagyjából tíz éve).
Cleverley lehet nagy király, de azért mégiscsak, tavaly a Wiganben, azelőtt a Watfordban játszott (ahol amúgy a szezon játékosa lett a másodosztályban). Most meg akárhogy is nézzük, arról kéne hogy szóljon a dolog, hogy Xavi eszén kellene túljárni. És félek, hogy ez így már megint nem fog menni.
Persze én leszek a legboldogabb, ha teljesen máshogy alakul minden, és lehet majd gúnyosan mutogatni erre a posztra.
