Volt egy pillanat ma reggel Magyarország legrántotthússzagúbb épületében, amikor jogosan hihettem azt, véget ér egy béna história és 3-0-al győz a jó, mert az ellenfél nem áll ki.
A Budai Központi Kerületi Bíróságon vártuk, hogy megérkezzen Meggyes Tamás esztergomi polgármester, aki nem szöszmötölt helyreigazítással, egyből feljelentett rágalmazás miatt ezért a cikkért (ajánlom mindenkinek).
Ha nem jön el, megszűnik az eljárás, és akár ott helyben levehetem a hosszúnadrágot meg az inget, amit a szörfpunk nyarán egyébként illendő fürdőnadrág helyett vettem fel, hogy kispolgári megjelenésemmel jó benyomást tegyek az igazságszolgáltatásra.
De ez a pillanat elmúlt, mert kiderült, hogy az esztegomi elöljáróságról fax érkezett tegnap délután, melyben ismét, már harmadszor halasztást kérnek (igaz, korábban mi is kértünk, de alapos okom volt rá).
Szívtam még egy mélyet a mindent átható rántotthússzagból, és arra gondoltam, legközelebb rövidujjú inget húzok (nadrágba tűrve, természetesen), talán akkor győz az igazság.
Álmomban zokniszandálban állok a Legfelsőbb Bíróság előtt.
