Kedves belvárosi liberális olvasóim, amennyiben léteztek!
Itt van egyetlen képben minden arról, miért ne nem érdemes majd elkerekedett szemmel a fröccsötökbe temetkezve hüledeznetek majd, ha meglátjátok a 2014-es választási eredményeket. A Beréken meggyilkolt Nagy József özvegye és lánya látható rajta, mögöttük pedig egy demonstráció. Egy jó kis demó, tudjátok, az ilyesmit ti is szeretitek!
Tudom, felmerül bennetek most néhány kérdés. Ha ez egy tünti, miért nem látszik egyetlen kommentelő sem rajta az Egymillióan a sajtószabadságért csoportból? Miért nem látjátok Karsay Dorottyát, a cuki hahás srácokat a tábláikkal, a fokhagymafrontot, Gyurcsány Ferencet, megy úgy egyáltalán, a haverokat?
Hát azért, mert ők leszarják az ilyesmit, amivel persze a Jobbik politikusai is éppen így vannak, csak ők felismerték már évekkel ezelőtt: ha valaki mellé odaállsz élete legsúlyosabb tragédiájában, és ha valakik mellé odaállsz, akik félnek és dühösek, akkor egy idő után ők is melléd fognak állni. Nem azért, mert gyerekkoruktól kedve horogkereszt alakban tették le a kamrába a szalonnát, hanem azért, mert az embernek jó, ha azt érzi, valaki egyáltalán figyel rá és foglalkozik vele. Mint ahogy nektek is jó érzés, ha az LMP kiáll mellettetek olyan nagyon fontos kérdésekben, hogy miért énekelték el a parlamentben a székely himnuszt ezek a szemét fasiszták.
És akárhányszor lehet ugyanez a tanulság, ti mindig elfelejtitek ezt, hogy aztán döbbenten nézhessétek az újságban, hogy hú, de meg megerősödött a Jobbik. Hát meg, basszátok meg.
(kissé közhelyes, de szívből jövő poszt)
